2007. március 6., kedd

Honfoglalás, letelepedés

Miután biztonságban és esőben landoltunk, kellemes ismeretséget kötöttem a helyi gyorsvasúttal, egyúttal sokadszor döbbentem rá, hogy a Magyar ÁllamVasutak mennyire rászolgált a népharagra. Az élményt tovább fokozta a látvány, ami a város felé zakatolva elém tárult: ipari és irodaépületek sora, de többnyire olyan építészeti minőségben, hogy legszívesebben begyömöszöltem volna néhányat a csomagomba (tovább növelve ezzel a vállamat préselő súlyos terheket valamint a háborús menekültként való azonosítás veszélyét). Semmi felesleges kunszt, csak technológia, egyszerű formák, tiszta ritmusok, képletek, minőségi anyagok. Egyszerűen szép. A továbbra is szakadó eső ellenére is bíztató kezdet...

Megérkezés után egy hosszabb séta, bőrig ázással színesítve meghozta az eredményét: szobát kaptam egy egyetemi hotelben, ráadásul három hónapra, mivel sikerült a korábban lefixált internetes foglalásomat érvényesítenem. (www.shortsray.dekey.nl) Egyébként én is megtapasztalhattam azt a körülményt, amivel minden jószándékú tematikus honlap indít (www.kamernet.nl) : nem könnyű külföldről hosszabb időre szállást találni Amszterdamban, mivel albérletet többnyire csak személyes találkozó után hajlandóak kiadni, az egyetemi hotelekben szobára várni meg leginkább izgalmas szerencsejáték. Most bejött…

Új otthonom egy nagy rakás szép fehér konténer a kikötőben, vidám, színes betétekkel az ablakokban: ideiglenes mivolta ellenére fiatalosan, olcsósága ellenére vidáman megvalósítva. Nem tudnék egyszerűbbet és jobbat kitalálni az igényességéről hírhedt kollégista életformának. Tartós anyagok, praktikus részletek. A szobára sem lehet semmi panasz: tudom, hogy a belső koli után minden hatalmasnak tűnik, de ez tényleg az! Ráadásul minőségi bútorokkal felszerelt. (bár a kevés bútor elvész a nagy térben, akárcsak személyem) Csak a privát hálóm önmagában kb. 12m2 és ehhez jön még a nappali-étkező-konyha, plusz a fürdő, külön WC… plusz egy lakótárs, Archit, aki egyébként indiai, menedzsmentet tanul az UvA-n és eddig egy kansasi sráccal lakott együtt, akit én váltottam. Hozzájuk képest szerintem én nem számítok igazán külföldinek… Ám legnagyobb előnye a helynek, hogy gyalogszerrel is mindössze könnyed 10 perces séta az irodától. Negatívumként talán csak azt tudnám említeni, hogy a hangszigetelést - talán valamiféle közösségi szellemtől vezérelve - kispórolták a lakóegységekből, aminek egyenes következménye az önként vállalt ismeretség minden szomszédos dobozlakóval. Egyébként hibátlan.

Nincsenek megjegyzések: